Rozshegyező
Jerome David Salinger 1951-ben írta meg minden idők egyik legnépszerűbb regényét, a Zabhegyezőt. Különösebb túlzás nélkül állíthatom: a világirodalom legkülöncebb figurája (pedig micsoda névsor van ezen a listán, te jó ég!) a világirodalom legjobb regényét. Salinger páratlan, úgyszintén regénybe illő élettörténete mindenki előtt ismeretes: a sikert követően fokozatosan visszavonult a közélettől, az újságírókat páros lábbal rúgta ki a házából, a Zabhegyező megfilmesítésének ötletét pedig olyan határozottan tiltotta évtizedeken át, hogy később már nem is nagyon erőltették a filmstúdiók. Mindent elmond a remeteségéről, hogy miután 2010 januárjában, 91 évesen elhunyt, a legtöbben első reakcióként azt kérdezték: miért, még élt?
Azt tehát rögtön megállapíthatjuk, hogy a J. D. California álnéven publikáló Fredrik Colting több, mint merész volt, amikor úgy döntött: továbbírja, vagy inkább újraértelmezi Holden Caulfield történetét, és megírta a Rozshegyező című regényét. Salinger dühöngött – de legalább egyszersmind életjelet is adott magáról – majd perelt. És bár az ítéletet már nem élhette meg, de kérése meghallgatásra talált: a Rozshegyezőt sem az USA-ban, sem Kanadában nem adhatják ki. Mi azon szerencsések közé tartozunk, ahol megjelent a kötet, a kérdés már csak az, van-e okunk örülni?
A Zabhegyező rajongójaként örömmel írnám azt, hogy nincs, mert a Rozshegyező rossz könyv. Örömmel, mert Salingert vénségére így felzaklatni egyszerűen tiszteletlenségnek tűnik, és eleve, Holden történetét mégiscsak Salingernek kellett volna továbbírnia. Csakhogy ő nem írta tovább, amit ugyan mélységesen sajnálhatunk, de attól még tény marad. Colting maga is hangoztatta, – és erről a regény olvasása során magunk is megbizonyosodhatunk – hogy nem azt folytatja, amit Salinger megkezdett, csupán kölcsönveszi a karaktereit. Játszik, igaz nagyban, és talán nem is túl tisztességesen. De ettől még a könyv élvezhető, és nagyon érdekes.
Adja magát a kérdés, vajon Salinger elolvasta-e a regényt, hiszen talán nem mindegy, hogy a könyv történetének ismeretében fordult-e a bírósághoz. A Rozshegyezőben ugyanis – figyelem, spoiler! – nem csak Holden Caulfield kel új életre, de maga a mester is. Találkozásuk pedig nem csak az olvasónak lehetett megrendítő.
Játék ez a regény, egy néhol szürreális, néhol földhözragadt történet egy hólyagproblémákkal küzdő, a világba beleunt, de igazán szeretni való vénember bolyongásáról az USA nagyvárosaiban. Aki imádta a Zabhegyezőt, persze nagy előítéletekkel fogja kezdeni a könyvet, de utóbb már azt mondhatom, egy igazán nagy probléma van csak vele: hogy nem Salinger írta.
Aki pedig nem olvasta a Zabhegyezőt, az mindenekelőtt pótolja ezt a mulasztását. Utána majd jöhet az öreg Holden.
Rozshegyező avagy A zabhegyezés vége / California, John David . – [Bp.] : Partvonal, 2010. – 237 p.
Vélemény, hozzászólás?