Hogy volt
Irritál a sok mai sláger vezetés közben? A véget nem érő mosogatás során beleuntál már a temérdek politikai hírbe? Vagy tán zavar, hogy az esti kocogás közben csak a saját kétségbeesett küzdelmedet hallod az egyre fogyó oxigénért? Hallgass inkább hangoskönyvet! Ajánlunk is egyet.
Vámos Miklóst annyi mindenért lehetett már irigyelni tisztelni (mint például a könyveiért, az egykori kiadójáért, a műsoraiért és mindenekelőtt persze a mérhetetlen írói tehetségéért), hogy azt gondolhattuk, minden oldalról megismertük már. Pedig nem. Hogy mást ne mondjunk, egyszer csak jött például az ÉS, és benne Vámos Hogy volt sorozata. Aki írói munkásságán túl életrajzi témájú megnyilvánulásait is (interjúk, előadói estek) figyelemmel kísérte, az nagyjából tudta, hogy Vámosnak több, a huszadik században meghatározó szerepet betöltő író, költő volt az ismerőse, esetenként barátja. De hogy kik ők, és milyen sokan voltak, arra a sorozat ébreszthette rá az egyszeri olvasót. És most nem is csak irodalmárokról (Örkény, Mándy, Weöres, Pilinszky, Arthur Miller, stb.), beszélhetünk, de a legkiválóbb művészekről (Kodály, Huszárik, Major, Hofi, stb.) is szép számmal. Vámos úgy mutatja be a nagy (és néha kisebb) klasszikusokat, ahogy a tankönyvek sosem: ennélfogva a nevezett írók megelevenednek, lesz humoruk, félrelépésük, iszákosakká, na meg esendővé válnak. Azaz Vámos eléri azt, amit egy tankönyv sose: megszeretjük a költőket.
Hogy csak egy példát említsünk a sok közül, itt van például Ladányi Mihály esete. Most azt kérdezed, ki volt ő, ugye? Költő volt, és nekünk, itt a Viharsarokban még ismerős is lehet, hiszen Dévaványán született. De Ladányi nem csak költő volt, hanem ember is, aki ha úgy adódott, szívesen poharazgatott ismerőseivel (és Vámos visszaemlékezéseiből úgy tűnik, hogy meglehetősen gyakran adódott úgy), olykor kölcsönkért, olykör megadta, az áramot lopta, szerelmeit pedig gyakran váltogatta. Ezzel együtt korának népszerű költője volt, verseit most is olvashatjuk, és ha Vámos Miklóson múlik, talán újra olvasni is fogjuk. Röviden: egészen addig nem is sejtettük, hogy mi mindent veszíthetnénk azzal, ha Vámos nem írná meg ezeket a személyes emlékeit, amíg meg nem írta azokat. Köszönet érte!
A sorozatból a könyv mellett hangoskönyv is megjelent a szerző előadásában. Tőlünk ez utóbbit kölcsönözheted ki.
Irritál a sok mai sláger vezetés közben? A véget nem érő mosogatás során beleuntál más a temérdek politikai hírbe? Vagy tán zavar, hogy az esti kocogás közben csak a saját kétségbeesett küzdelmedet hallod az egyre fogyó oxigénért? Hallgass inkább hangoskönyvet! Ajánlunk is egyet. Vámos Miklóst annyi mindenért lehetett már irigyelni tisztelni (mint például a könyveiért, az egykori kiadójáért, a műsoraiért és mindenekelőtt persze a mérhetetlen írói tehetségéért), hogy azt gondolhattuk, minden oldalról megismertük már. Pedig nem. Hogy mást ne mondjunk, egyszer csak jött például az ÉS, és benne Vámos Hogy volt sorozata http://www.vamosmiklos.hu/index.php/publicisztika/hogy-volt. Aki írói munkásságán túl életrajzi témájú megnyilvánulásait is (interjúk, előadói estek) figyelemmel kísérte, az nagyjából tudta, hogy Vámosnak több, a huszadik században meghatározó szerepet betöltő író, költő volt az ismerőse, esetenként barátja. De hogy kik ők, és milyen sokan voltak, arra a sorozat ébreszthette rá az egyszeri olvasót. És most nem is csak irodalmárokról (Örkény, Mándy, Weöres, Pilinszky, Arthur Miller, stb.), beszélhetünk, de a legkiválóbb művészekről (Kodály, Huszárik, Major, Hofi, stb.) is szép számmal. Vámos úgy mutatja be a nagy (és néha kisebb) klasszikusokat, ahogy a tankönyvek sosem: ennélfogva a nevezett írók megelevenednek, lesz humoruk, félrelépésük, iszákosakká, na meg esendővé válnak. Azaz Vámos eléri azt, amit egy tankönyv sose: megszeretjük a költőket. Hogy csak egy példát említsünk a sok közül, itt van például Ladányi Mihály esete. Most azt kérdezed, ki volt ő, ugye? Költő volt, és nekünk, itt a Viharsarokban még ismerős is lehet, hiszen Dévaványán született. De Ladányi nem csak költő volt, hanem ember is, aki ha úgy adódott, szívesen poharazgatott ismerőseivel (és Vámos visszaemlékezéseiből úgy tűnik, hogy meglehetősen gyakran adódott úgy), olykor kölcsönkért, olykör megadta, az áramot lopta, szerelmeit pedig gyakran váltogatta. Ezzel együtt korának népszerű költője volt, verseit most is olvashatjuk, és ha Vámos Miklóson múlik, talán újra olvasni is fogjuk. Röviden: egészen addig nem is sejtettük, hogy mi mindent veszíthetnénk azzal, ha Vámos nem írná meg ezeket a személyes emlékeit, amíg meg nem írta azokat. Köszönet érte! A sorozatból a könyv mellett hangoskönyv is megjelent a szerző előadásában. Tőlünk ez utóbbit kölcsönözheted ki.
Vélemény, hozzászólás?