A látottakról …
Könyvtáros-tudósítónk, bcs postja Aradról tényszerű, arról írt, amit hallott. Most én arról írok, amit láttam.
Nem tűnik olvasóbarátnak a könyvtár, bár ez lehet az épület hibája is: kevés olyan könyvtár van, amit annak építettek (ld. nálunk Kecskemét), ebből adódóan nehéz optimálisan, a funkcióknak megfelelően kialakítani a tereket (ld. magunkat is). Az aradi könyvtárban az olvasó szobáról szobára jár, a hagyományos katalógusokból a folyósón válogat – hm, elgondolkodtam: az olvasó tuti profi és megjegyzi a jelzetet, esetleg egyszerre többet is? Mert papír-ceruza nincs a közelben, például. A kölcsönzői terek kicsik, a polcokon kevés a tájékoztató felirat, az eligazodást alig segítik. Az olvasóterem – náluk a tanulószoba – asztalokból és székekből áll: néhány meglehetősen régi könyv figyeli csupán a tanulókat a bezárt vitrinekből. A tanulószoba előszobájában vannak a könyvtárosok, körülöttük van néhány polcnyi könyv, a fénymásoló és egy csukott ajtó, ami elválasztja őket a tanulószobában ücsörgőktól.
A TinLiB-ről: van. Mégis a nyilvántartások papíralapúak, a kölcsönzés tasakos, a feldolgozás pedig kézzel írott katalóguscédulákon történik. A kérdésre, hogy bár van integrált könyvtári rendszerük, miért nem használják, a válasz: mert megbízhatatlan.
Továbbá elámultam, hogy mennyit sétáltatják a dokumentumokat: az egyik szobában bevételezik, a másikban feldolgozzák, majd újra átviszik és elosztják azokat. Irigylésre méltó az, ahogyan követni tudják a helyben utaztatást.
A tartalmi feltárás tekintetében előnyben vannak, mert már 1996 óta az új ETO-t használják, ők úgy hívják, francia ETO. Így már tíz éve van olyan jelzetük, hogy „feminizmus” például, aminek a kifejezésével mi olyan sokat bajlódtunk:) És nem, nem írok több észrevételt a feldolgozó munkáról, bár a látvány belémivódott mélyen: kikapcsolt monitor előtt ül a könyvtáros és kézzel címleír. Az ETO meg az egyik polc mélyén várja, hogy sűrűn forgassák.
Egyébként náluk a kiadók többnyire betartják, hogy a könyveket rövid
címleírással és legalább egy ETO jelzettel adják ki, igaz, csak
szépirodalmi művekbe néztem bele.
Személyes megjegyzés: támogatom ilyen kötelezettség előírását a hazai könyvkiadóknál is, egyben ajánlom magamat ilyen munkakörbe mint ETO-fan feldolgozó könyvtáros:)
De vissza Aradra.
A nethasználatról csak egy megjegyzés: pontosan a legfontosabb hiányzik, mégpedig a könyvtáros, aki segít. Hiányzik még más is, pédául a neten kívül nem lehet semmi mást használni a gépeken (WORD, EXCELL), nincs olvasói meghajtó, ahová letölthet, de oké, ez már több mint egy megjegyzés.
Egy fontos kérdést nem tettünk fel: mennyi a könyvtárosok aránya a munkatársak között: mert van filozófus, pedagógus, akiknek a munkájára bizonyára nagy szükség van. De ha a számadatokat megnézem, akkor felvetődik bennem a kérdés: hol vannak a könyvtárosok? Mert a látottak alapján és az én véleményem szerint ekkora költségvetéssel és ennyi munkatárssal olyan élő könyvtárat lehetne csinálni, hogy csodájára járnának.
Vélemény, hozzászólás?