Átmeneti üresedés
„Barry Fairbrother Szellemének áldozatai megfeneklettek a kétszínűségben meg a hazugságokban, és nem tetszett nekik, amikor lerántották róluk a leplet”
Ha egy mondatban kellene ismertetni a könyvet, hát e fenti, a könyvből csent idézetnél jobbat keresve sem találhatnánk, noha ez ajánlónak még igen karcsú lenne. Csakhogy van egy név a könyv címe felett, ami miatt még egy mondat is felesleges: J. K. Rowling megírta első regényét a Harry Potter sorozat után, ki ne lenne kíváncsi rá? Rajongók milliói nőttek fel varázsló hősével együtt, hogy most felnőtteknek szóló regényt olvassanak tőle, az elvárás iszonyú nagy, megfelelni ennek szinte képtelenség. Rowling becsületére váljék, hogy nem ijedt meg a feladattól, amit pedig az Átmeneti üresedéssel alkotott, az sokkal több, mint egy kísérlet; egy – még a saját olvasótáborát is – élesen megosztó, szókimondó, hangulatában nyomasztó, keserű, ugyanakkor fordulatos, magával ragadó mestermű.
Kisvárosi kispolgárok kisstílű stiklijei, egymást porig alázó diákok, családon belüli erőszak, drog, alkohol, mélyszegénység, úri gazdagság, szennyes múlt, élhetetlen jelen, kilátástalan jövő, bizony, nem egy roxforti életkép. Nincs főgonosz, sőt, nincs főhős sem. Van viszont tucatnyi különböző karakter, akikben túl sok közös vonást nem találni, hacsak azt nem vesszük annak, hogy mindannyian „megfeneklettek a kétszínűségben”. Rowling a tőle megszokott precizitással lehel életet szereplőibe, s hozza közénk őket (vagy repít minket a vidéki angol kisváros hétköznapjaiba). A történet úgy suhan rajtuk keresztül a végkifejletig, hogy pontosan tudjuk: fájni fog a végén. Mégis, ott kell lenni, el kell olvasni.
A könyv egyetlen gyenge pontja a fordítás. Értelmezhetetlen, túlbonyolított mondatok, és sohasem használt szavak nehezítik meg az olvasást a könyv első felében. Utána vagy egyszerűen elsodort a cselekmény, vagy belejött a fordító, ki tudja, mindenesetre onnan a könyv hibátlan. Sőt.
Vélemény, hozzászólás?