Az én Aranyom
A nyugdíjas pedagógusok Justh Zsigmond olvasókörének novemberi összejövetele „Az én Aranyom” címmel igazi kincsesbányának bizonyult. A gazdag érzelemvilág, a szép versek kincsesbányájának!
Először örömmel értesültünk róla, hogy a Szóról-szóval műsor példamondatainak megoldásáért a kör emléklapot kapott és könyvjutalomban részesült. Az elnyert könyvet a kör – már hagyományosnak mondhatóan – a városi könyvtárnak ajándékozta.
Ezután Radnóti Miklós halálának 70. évfordulójára az utolsó napok szívszorító történéseit megidézve emlékeztünk. Kiderült, Radnóti Miklós sokunk számára az egyik legkedvesebb költő – ezért elhatároztuk, hogy költészetének egy önálló foglalkozást szentelünk majd a jövő évben.
Ennek a találkozásnak fő témája Arany János és költészete, valamint a magyar nyelv napjáról – november 13. – való emlékezés volt. A bőség zavarával küzdöttünk, hiszen sokan készültek, hozták el kedves versüket. Lelket simogató, nyugtató volt a Családi kör, derültünk a Fülemile humorán, szelíd iróniáján – és a balladák közül a Szondi két apródját nemcsak kívülről mondta el egyik tagunk, de felelevenítette az ehhez a műhöz kapcsolódó diákkori élményét, egykori magyartanárához fűződő emlékeit is. Ez a ballada adott alkalmat a magyar nyelv napjáról való megemlékezésre is. Hiszen mivel ünnepelhetnénk méltóbban nyelvünket, mint egy olyan művel, aminek a nyelvi gazdagsága, szépsége, kifejezőereje ámulatba ejti a mai olvasót is, példa a nyelvünk használatára mindannyiunk számára.
Bár mindenki a saját kedvencét hozta, mégis kikerekedett az életmű teljessége. Az Epilogus az összegzés nagy verse, majd zárásként a Mindvégig című utolsó alkotás hangzott el.
Úgy éreztük, sok verset meghallgatnánk még Arany Jánostól – de talán lesz is alkalom rá, hiszen a következő, december 10-i találkozásra is kedves verset hozunk – talán éppen egy Arany János alkotást. A téma a várakozás, az advent, a karácsony, a szilveszter vidámsága, az új esztendő köszöntése lesz.
Fotók a találkozóról a képtárunkban!
Vélemény, hozzászólás?