Balek House
Doktor House könyvet írt. Valójában persze az őt alakító Hugh Laurie írt könyvet, de a magyar kiadója úgy vélte, ilyen névvel még a vécépapír se kelne el a Tescóban (mindkettő brit, innen a lényeglátó párhuzam), így aztán egy ördöngős terv eredményeképp Laurie (azaz House) arcképével töltötték ki a könyv teljes borítóját. Mi több, jutott a gerincre is. Csak, hogy azt higgyük, Doktor House könyvet írt.
Hátborzongató, de ez az alapjaiban szánalmasan béna ötlet – bevált. Ha az ősgenya doki rajongói megvették a könyvet, és ha túltették magukat a kezdeti csalódásokon – sehol nincs kórházi rendelő, hiányzik a jó csaj dokinő, és a rejtélyes betegség, amiről csak a könyv végén derül ki, hogy köze van a házőrző nemi életéhez – nos akkor egy gondtalan olvasmányélményben részesítették önmagukat. És ami a stílust illeti: még csak nem is érte őket kellemetlen meglepetés.
A balek – ezt a címet kapta, ami valahol evidens az eredeti The gun seller után :) – ugyanis az a regény, amin oldalanként legalább kétszer felröhög az ember, hangosan. És ennyiben tényleg olyan, mintha a szarkasztikus humoráról ismert House írt volna regényt két kómából visszarángatott páciens között. Az egyes szám első személyben írt sztori tele van jobbnál-jobb poénokkal, olyan doktorhouseosokkal, talán csak a könyv végére fáradt el Laurie, de még ott is bőven akadnak vidám pillanatok.
A balek ráadásul nem csak egy Hahota-féle viccgyűjtemény, de még sztorija is van. Amit jól össze is kutyul az író, így aztán ember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni a szálakat. Nekem nem sikerült, néhány nappal a regény kiolvasása után már csak valami terroristás, gyilkolásos, verekedős sztori él bennem emlékként, és ez nem feltétlenül erény. De a stílus mindenért kárpótol.
A könyv hangoskönyv formában is megjelent a hazai piacon, természetesen Kulka János tolmácsolásában (ha nem tudod, miért természetes, hogy Kulka olvassa fel a könyvet, akkor talán felejtsd is el ezt a postot). Abba belehallgatva meg azon ámultam el, hogy lehet ilyen tökéletesen felolvasni egy teljes regényt. Hát így.
Hugh Laurie egy szimpatikus figura. Szeret piálni (khm, ez egy bulvárinformáció, lehet, hogy nem is igaz), muzsikál, motorozik, nagyon jól ír, és színészként olyan filmek fűzhetők a nevéhez, mint a Papás-mamás (Maybe baby). Van miért szeretni.
Laurie borosta nélkül:
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=fZbBbHXbYdQ[/youtube]