Besorolási adat az internet korában – avagy a címkézés gyakorlata
Olyan egyszerű ez az egész. Már ahogyan én könyvtárosként átgondolom és valamennyi gyakorlattal, szaktudással rendelkezvén látom, mi a bibi és mit is kéne tenni. Bár azt gondolom, ha már csak felhívjuk a figyelmet az is elég lesz, sőt talán mindössze arról van szó, apró figyelmetlenség folyománya ez a picike kis érdekesség.
Az általam igen tisztelt www.oroscafe.hu-n megpróbáltam lekeresni a könyvtárunkkal kapcsolatos cikkeket. Mivel mindenki saját magát szereti legjobban :), én is az egyik olyan írás kapcsán tettem ezt, ahol szerénységem is ott díszeleg. Szóval „A taps elnyomta a dalt” kezdetű videóbejátszást is tartalmazó írás végén megpillantottam a címkék között a „városi könyvtár” címkelinket (hogy ez egy mily szörnyű kifejezés!). Nosza, gondoltam, kattintsunk, s majd látjuk, mennyi mindent is írtak már a város könyvtáráról az oroscafe-n. Kettő találat jelent meg. Mondom, ez nyilvánvalóan nem lehet. S innentől kezdve már lehet gondolni, miről is van szó, miért nem találtam többet, és mit is kellett tennem ahhoz, hogy megtaláljam a könyvtárról szóló többi írást is.
Így hadd fejezzem most itt be. Megtennék, kedves Olvasók, hogy megtippelik mi is a dolog nyitja! Minden bizonnyal a tippek nagy többsége helyes válaszokat fog tartalmazni. Úgyhogy várjuk a tippeket, s aztán majd folytatjuk.
És milyen igazad van. Egyszerűen elsiklott a figyelmem a cimkézés fölött, miközben tettem ki az anyagot, pedig pontosan tisztában vagyok annak fontosságával. Van még egy kis zavar e téren a szerkesztőségben, ezt be kell látnom, hisz a lányok-fiúk még mindig csak tanulják a netes médiát. Én pedig néha a sok munka közben elsiklok ilyen fontos apróság mellett.
De ígérem, ezután jobban figyelünk majd a dologra, és mint láthatod, már be is vagytok cimkézve rendesen :)))
És köszi a stílusos figyelemfelhívást!