Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Böczögő Dorina és Kiss Gergely Pekingben

Fél szemmel már a tévét bámulom: ezekben a pillanatokban kezdődött el az olimpia megnyitó ünnepsége. Félelmetes, már négyszer leesett az állam, aki most nem látja, este nézzen bele az ismétlésbe.

Szóval Böczögő Dorina és Kiss Gergő személyében két orosházi is kijutott Pekingbe, ezt eddig se titkoltuk itt a blogon. Velük még a kiutazásuk előtt volt alkalmam beszélgetni, most ezt az interjút olvashatjátok itt is. Hajrá Orosháza!

Ma az ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi Pekingben a XXIX. Nyári Olimpiai Játékok, melyen két orosháziért is szoríthatunk majd: a tornász Böczögő Dorina miatt augusztus 10-én, a szabadfogású birkózó Kiss Gergelyért pedig augusztus 21-én lesz érdemes hajnalban a távkapcsoló után nyúlni. Ilyesmire legutóbb 2000-ben, Sydneyben volt példa, akkor a triatlonista Góg Anikó képviselte Orosházát az olimpián. Böczögő Dorinával és Kiss Gergellyel a kiutazásuk előtt beszélgettünk.

Kiss Gergely
– Hogyan sikerült a felkészülés?
– Nagyon sokat edzettünk, volt is néhány holtpont, amikor hullafáradtak voltunk, de mostanra kicsit visszavettünk, hogy legyen kedvünk birkózni. Összességében jól sikerült a felkészülés, a térdem rendben van, és bár itt is, ott is sajog valami, de azt szokták mondani, hogy az nem is igazi birkózó, akinek nem fáj valamije. A felkészülés tulajdonképpen még Kínában is tartani fog, hiszen augusztus 9-én utazunk, de csak 21-én mutatkozunk be az olimpián.
– Mennyire segített a felkészülésben a tény, hogy most egy olimpiára készülsz?
– Leginkább az a része motivált, hogy most valószínűleg sokkal többen szorítanak majd értem, mint máskor. Egyébként viszont ugyanúgy a maximumot próbálom majd kihozni magamból, mint mindig.
– Az, hogy egy egész város szurkol majd neked, csak egy újabb teher a válladon, vagy inkább lelkesít?
– Nem, szó sincs teherről, nagyon jó érzés, hogy ezt a térséget, ezt a közösséget képviselhetem – persze Böczögő Dorinával együtt.
– Mennyien lesznek a súlycsoportodban?
– Húszan vagy huszonegyen. A sorsolásra a verseny előtti este, a mérlegelés után kerül majd sor, talán mondanom sem kell, hogy mennyi minden múlik majd ezen. El tudok képzelni nagyon jó sorsolást éppúgy, mint tragikusan rosszat.
– Az olimpiai körülményekről mennyi mindent sikerült megtudnod?
– Az biztos, hogy az olimpiai faluban fogok lakni, és remélem, hogy sokat segít majd az, hogy a testvérem, Tamás is elkísér. A teljes magyar csapat együtt lakik majd, és szinte mindenkit ismerek már személyesen is, hiszen rengeteget voltunk együtt közös edzőtáborban Tatán. Sajnos az ünnepélyes eskütételen nem vettem részt, mert éppen az egy héttel későbbi kvalifikációs versenyre készültem, de ennél is jobban sajnálom, hogy a nyitóünnepségen sem lehetek majd ott. Két csoportban utaznak a magyarok Pekingbe, én a második csoportba kerültem. Az meg már tényleg külön pech, hogy a záróünnepségen sem leszünk ott, mert mi egy nappal hamarabb ülünk majd repülőre.
– Figyelve a hazai szakemberek esélylatolgatásait, mintha nem bíznának nagyon benned… Ez motivál, vagy inkább bosszant téged?
– Semmiféle negatív érzésem nincs ezzel kapcsolatban, leginkább egy kihívásnak érzem ezt is, hogy bebizonyítsam nekik, ott a helyem a legjobbak között. Talán még jól is jön ez, hiszen tovább fűti bennem a bizonyítási vágyat.
– A klubodnál, az Orosházi Spartacusnál mik az elvárások veled kapcsolatban?
– A tisztes helytállás, és hogy kihozzam magamból a legjobbat.
– És te milyen eredménnyel lennél boldog?
– Ugyanazt mondhatom, mint az előbb, hozzátéve: olyantól semmiképp se kapjak ki, aki gyengébb nálam. Borzasztó sok múlik majd azon, hogy aznap ki milyen formában lesz. Remélem, nekem jó napom lesz.

Böczögő Dorina
– Sok interjút adtál már?
– Nagyon sokat, ráadásul nem is csak sportos újságoknak. Persze tudom jól, hogy ez a megkülönböztetett figyelem nem elsősorban a teljesítményemnek köszönhető, hanem annak, hogy én vagyok a magyar olimpiai csapat legfiatalabb tagja.
– Már tavaly augusztusban sikerült megszerezned az indulási jogot. Hogyan teltek a felkészülés utolsó hetei?
– Rengeteg munkával. Úgy érzem, jól sikerült a felkészülés, elsősorban a tatai edzőtáborban készültem, de sokat voltam Budapesten is, miközben versenyekről versenyekre jártam. Noha szinte ugyanúgy készültem az elmúlt hónapokban is, mint máskor, ez a felkészülés persze semmi máshoz sem hasonlítható, hiszen az edzések és versenyek alatt nagyon sokat beszélgettünk az olimpiáról és Pekingről. Egyre jobb formában érzem magam, ez remélem még tovább is fokozódik majd a versenyemig.
– Milyen gyakorlattal készülsz a Játékokra?
– Edzőimmel, Bereczkiné Harangozó Ildikóval és Petrovszki Pállal nem igazán újítottunk, inkább a régieket tökéletesítettük, illetve ugrásban van egy új gyakorlatom, de azt is már többször kipróbáltam a Világkupákon.
– Ott leszel a megnyitón?
– Igen, aminek azért is örülök nagyon, mert az eskütételről egy moszkvai verseny miatt sajnos lemaradtam. Augusztus 23-án jövünk majd haza, azaz a záróünnepségen már nem leszünk ott, de ezt bánom a legkevésbé: bárkivel is beszéltem eddig, akinek volt már olimpiai élménye, mindenki a megnyitóról beszélt. Biztos, hogy csodálatos érzés lesz mind a megnyitó ünnepség, mind maga a verseny is.
– Sokat nem kell majd várnod, hiszen nagyon korán, már augusztus 10-én eljön a megmérettetés napja.
– Ez alapvetően mindegy, hiszen előtte már egy hetet kint készülünk, így lesz időnk hozzászokni a körülményekhez, ráadásul az nagyon sokat segít, hogy idén egyszer már versenyeztem Pekingben.
– Mennyi ellenféllel kell számolnod?
– Kilencvennyolcan vagyunk. Én négy szeren indulok, és elvileg minden szeren lehetőség van bekerülni a döntőbe. Nekem az ugrás a kedvencem, ebben, illetve az összetettben várom magamtól a legjobb eredményt.
– A klubodnál, a Békéscsabai Torna Clubnál milyen elvárások vannak veled szemben?
– Mindenki azt szeretné, hogy csináljam meg úgy a gyakorlataimat, ahogy arra képes vagyok, és akkor bármi előfordulhat, akár egy döntő is. A döntőbe összetettben huszonnégyen, szerenként nyolcan juthatnak be.
– Önmagaddal szembeni elvárások?
– Ugyanez: csináljam meg minden gyakorlatomat tökéletesen. A többi akkor már nem rajtam múlik.
– A számtalan interjún kívül van valami jelentősége annak, hogy tizenhat évesen te vagy a magyar küldöttség legfiatalabb tagja?
– Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, bár mindenképpen jó érzés, hogy ilyen fiatalon ott lehetek. Már csak azért is, mert így még jó esélyem van arra, hogy négy év múlva Londonban is ott lehessek az olimpián.

Orosházi kötődésű olimpikonok betűrendben

Bereczki Brigitta (biatlon)
* Két olimpián vett részt: 1992, 1994
* Orosházán született, 1966. december 7-én
* Klubja: Salgótarjáni PDSE

Bonyhádi Klára (kézilabda)
* Olimpiai negyedik helyezett: 1980
* Orosházán született, 1955. november 27-én
* Klubjai: Békéscsabai Előre, Építők SC

Csík János (kézilabda)
* Egy olimpián vett részt: 1972
* Orosházán született, 1946. december 20-án
* Klubja: Vasas SC

Dér Ervin (kerékpár)
* Egy olimpián vett részt: 1980
* Orosházán született, 1956. január 11-én
* Klubja: BVSC

Faragó János (atlétika)
* Két olimpián vett részt: 1968, 1976
* Csanádapácán született, 1946. július 8-án
* Orosházán nevelkedett és sportolt
* Klubjai: Miskolci EAFC, Diósgyőri VTK

Fazekas Mária (asztalitenisz)
* Egy olimpián vett részt: 2004
* Budapesten született, 1975. augusztus 2-án
* Klubjai: Orosházi MTK, Statisztika

Góg Anikó (triatlon)
* Egy olimpián vett részt: 2000
* Orosházán született, 1980. február 10-én
* Klubja: Orosházi Eötvös DPSE

Göttler Vilmos (lovaglás)
* Egy olimpián vett részt: 1992
* Békéscsabán született, 1951. december 22-én
* Klubja: Orosházi Dózsa TSZSK

Ivanov Dragán (atlétika)
* Egy olimpián vett részt: 1968
* Orosházán született, 1942. január 27-én
* Klubja: Vasas SC

Szalai György (súlyemelés)
* Olimpiai harmadik helyezett: 1980
* Gádoroson született, 1951. február 14-én
* Orosházán nevelkedett és sportolt
* Klubja: Tatabányai SC

Forrás: Medovarszki János: Békés megye olimpiai krónikája. Békéscsaba, 2005.

Megjelent az Orosházi Élet 2008. augusztus 8-i számában.