Bringával a városban
Fél 5-től volt a gyülekezője a mai – autómentes naphoz kötődő – biciklis-felvonulásnak, és majdnem oda is értünk háromnegyed ötre, úgyhogy kicsit bámészkodhattunk is még az indulás előtt. Hála a múlt szombati munkanapomnak, ma csúsztattam egy napot, ráértem tehát, így a tavalyival ellentétben idén én is tevékeny résztvevőjévé válhattam a programnak (ha jól láttam, egyetlen könyvtárosként, de azért még utánakérdezek majd, nem bújt-e meg egy-két kolléga a tömegben). Nagyon sokan voltak, bár saccolni nem akarok, mert egy-két napon belül úgyis kijönnek a hivatalos adatok, én meg majd jól beégek, hogy mennyire alá/túlbecsültem a létszámot. Az átlagéletkor igen alacsony lehetett, – ezt még tippelhetném is, aligha valószínű, hogy ezt bárki is mérte volna :) – de nem teszem, mert az már matematika lenne. Teli volt iskolással a tér, de azért vénebbek is voltunk ott egynéhányan. Ha már a számolásnál tartunk, az például tök jó, hogy nem néztem meg előtte az utat, amit aztán bejártunk a menettel, és nem számoltam ki, mennyi is lesz ez méterben, mert akkor lehet, hogy csak a végén kapcsolódom be. Nem mintha nem tekertem volna már ezerszer hasonló távokat, – kardoskúti legény vagyok én! 10 évig koptattam keróval hóban-sárban az utat a két VÁROS között :) – de ez valahogy váratlan volt. Elvégre ott van ez a sok kölök, gondoltam, csak nem tekerjük keresztül-kasul a várost. Aztán kiderült, hogy de bizony. Léna vezette a menetet, most mondjam azt, hogy tökéletesen? Biztos örülne, de nem mondom, mert hol lassúak voltunk, mint a kempingbiciklis a forgalomban, hol meg úgy kellett hajtani, mintha versenyeznénk (a középmezőnyben zártam egyébként a futamot :) ) De erről valószínűleg nem öreg világjárónk tehet, – akiért egyébként aggódom kicsit, nehogy visszaszedje magára azt a pluszsúlyt, amit oly nagy nehezen leadott :) – hanem maga a tömeg (mit gondoltok, én például hogy fényképeztem? naná hogy feltartottam a sort mögöttem, bocsánat!).
Az autósok meglepően normálisan viszonyultak a helyzethez, én magam csak egy kocsit hallottam ingerülten dudálni (a vezető nemére is emlékszem, de ha elárulnám, még rossznéven venné a kollégáim többsége, és ez is statisztika :)). Inkább a gyerekekkel volt baj, de ez is elhanyagolható, egyébként meg amúgy is minden elismerésem nekik, lazán letekerték a távot, sőt, még élvezték is.
A további programokról felelősséggel nem nyilatkozom, mert közben hazaugrottunk vacsorázni. Hiába, a fizikai megterhelés :) De állítólag Pálos Istvánnak, a Bringa magazin főszerkesztőjének köszöntője után Léna is tartott egy rögtönzött élménybeszámolót. A First koncerten már újra ott voltam, hát, volt már jobb, utána viszont volt egy figyelemreméltó break-bemutató, tombola (nem nyertünk…) és más nyalánkságok extrémsport formájában.
Az OKÉ ismét nagyot dobott. Jól szervezett program volt, egy jó, nagyon jó ügy érdekében, ami egészen tavalyig hanyagolva volt a városban.
Vélemény, hozzászólás?