Múzeumi évkönyv nyolcadszorra
Most értem haza a múzeum új évkönyvének bemutatójáról. Hogy pontosan miről van szó, arról Rózsa Zoli múzeumigazgató nyilatkozott Jocó kollégának a www.justhvk.hu oldalra, gondolom rövidesen olvashatjátok majd.
A kötet nagyon szép! És nem azért mondom, mert nekem is van benne egy tanulmányom (bocs, nem nagyzolni akarok, de ha meg nem említem, akkor meg álszerény lennék, hát hol itt az igazság?!), hanem mert tényleg nagyon illusztris kiadványról van szó. A4-es méretet képzelj el, több mint 350 oldalban. Nem rossz, ugye? :)
A bemutatón Zoli köszöntötte a megjelenteket, profi szónok, én ezt már tavaly október 23-án megállapítottam :)))) Tényleg jól beszélt, és fontos dolgokat említett. Többek között, hogy kellenek olyan emberek, akik mindig úgy érzik, hogy KELL, hogy valamit „letegyenek az asztalra”. Olyan emberek, akikben dolgozik a megfelelni vágyás. Aztán azt is mondta, – mert ő sem álszerény :) -hogy bizony nagy dolog ám az, hogy három év alatt három évkönyv is megjelent. (Csak a pontosság miatt: Nagy Gyula bácsi, egykori múzeumigazgató valamikor az ötvenes években indította el az évkönyvet, ami a hatvanas években megszűnt, és a megújult múzeumvezetés 2003-ban indította újra). Szóval nem semmi ez a három évkönyv, mondhatni irigylésre méltó, s mint Zoli megjegyezte, biztos sokan irigyelték is. Azonban most már nem lesz mit, vagy nem annyira, mert a „még magasabb színvonal” miatt (most őt idéztem, meglehet, nem szó szerint) ezentúl kétévente jelenik meg az évkönyv, legközelebb tehát 2008-ban.
Fetser János polgármesterünk is szólt az egybegyűltekhez egy köszöntő formájában. Remélem, mihamarabb ellátogat hozzánk is egy rendezvényünkre, ebben egyelőre a múzeum vezet, mondhatni utcahosszal. :) Ő egyébként elismeréssel szólt a szerzőkről, azok munkájáról, ami kifejezetten jól esett, köszönöm szépen szerzőtársaim nevében is. Megemlítette, hogy szerencsés a könyv abból a szempontból is, hogy a generációk egymásra épülnek a könyvben.
Erről beszélt többek között a könyvet ténylegesen bemutató Szilasi-Horváth Tibor is: vannak méltó követői a Szabó Ferenc neve által fémjelzett nagy generációnak. Megjegyzem, az külön jó, hogy az egykori megyei múzeumigazgató Szabó Feri bácsi nevét megemlítették, hiszen ő már a régi évkönyvekbe is publikált, bizony, az összesbe. Tibor ezt követően egyenként mutatta be a könyvben olvasható tanulmányokat, amiből levonható a következtetés: mindegyiket olvasta. Márpedig ha ezek után is ilyen őszintén ajánlja, lehet, hogy tényleg érdemes kézbe venni, és belelapozni…
A bejegyzés végén még egy szolgálati közlemény: az Orosházi Életbe helyhiány miatt csupán 12 sorban tudósíthattam az eseményről (valójában 15 lett, de hátha nem tűnik fel senkinek :)). Erről nem tehet senki, ők se a szerkesztőségben és én se a gép előtt ülve. Mindannyian tudjuk, a téma többet érdemelne.
Vélemény, hozzászólás?