Pause
Elvonókúrán voltam, kilenc napig nem ültem számítógéphez. Mi több, önkéntes alapon. Jó, nem nagy cucc, de valahogy ez az élmény kimaradt az életemből az utóbbi években. Most jöhetne néhány erkölcsi tanulság, mint pl, hogy lám, internet nélkül is van élet, ami nyilván így van, ezzel együtt hülyeség. Tévé nélkül is van élet, újság nélkül is van élet, még a hétvégi OFC-Tököl NB II-es focimeccs nélkül is van élet… csak az nem az enyém. Ami hiányzott: néhány blog, egy-két fórum, a Honfoglaló és a Fifa07, ami nem: néhány blog, egy-két fórum, a Honfoglaló és a Fifa07.
Egyébként a kilencből öt és fél napot géptől távol töltöttem, úton a Balaton felé, a Balaton partján, és úton hazafelé, így nagyobb kihívásnak csupán az elmúlt napok számítottak, amikor a monitor mind kihívóbban röhögött a képembe, tudván, hogy van egy tök fölösleges fogadalmam (ami egy hétre szólt eredetileg, csak aztán vitt a lendület).
Mivel szabadságon vagyok, a könyvtári történésekről remélhetőleg majd írnak a kollégák. Én most éppen emésztem (összegzem) frissen szerzett tapasztalataimat, egyebek mellett a kulturális élményeket (pl. művészetek völgye, a keszthelyi könyvtár, meg más, ha van még), amikről esetleg majd írok később. Olyan is akadt a látottak között, amit aztán továbbgondoltam, és akár fel is lehetne használni nekünk is a könyvtárban. Nem tom.
Viszont már most és itt is szeretnék köszönetet mondani 22 esztendősen is virgonc és vakmerő Skodánknak, a meglepő, ugyanakkor megmagyarázható módon Gorbacsovnak elkeresztelt fehér paripánknak, amiért szinte gond nélkül letudta ezt a közel 800 km-t. (hab a tortán: odafele féklámpát nélkülözve, persze nem direkt).
Vélemény, hozzászólás?