Részlet az új Léna-könyvből. 2.
Rövid, de velős. Egy igazi gyöngyszem következik most a szeptemberben megjelenő új Léna kötetből, Az úttörőtábortól a pekingi kacsáig című könyvből.
Léna ezúttal Kazahsztánban keveredik váratlan bonyodalmakba.
Pista nagyon akart kávét inni, nekem meg vécére kellett mennem, hát akkor álljunk meg. Szopás volt, több szempontból is. A kávé egy vizes szar volt, a budizásom meg egy rémálom. Volt vécé a kocsma előtt, de az ajtaja arrébb volt 10 méterrel. Azt mondta Pista, vagy beszarok, vagy odaviszem az ajtót. Hát kis híján sikerült mindkettő, mert ajtócipelés közben majdnem befostam. A jó édesanyjukat, nem ám valami könnyű fából csinálták, hanem dögnehéz farostlemezből. Nagy nehezen odahúztam, de az egyik kezemmel fognom kellett, nehogy kidőljön. Guggoltam, az egyik kezemmel tartottam az ajtót, és közben olyan mozdulatokat végeztem, hogy a Mojszejev táncegyüttesben letáncoltam volna a szólótáncost. Fizikálisan és mentálisan is megfelelt 50 km-nek. Esküszöm, izomlázam lett.
Az első részletért klikk ide.
Nos, ez nem a legsikerültebb részlet.
Bekezdések vannak a könyvben?