Részlet az új Léna-könyvből. 3.
Már tényleg csak hetek kérdése, hogy kijöjjön a nyomdából Lénárt Léna Ferenc új könyve, Az úttörőtábortól a pekingi kacsáig. Blogunkon az elmúlt hetekben már két részletet is olvashattak az érdeklődők (itt és itt), de még mindig van meglepetés a tarsolyunkban: Léna ezúttal egy olyan, nagyon rövid részlettel kínálja meg az olvasókat, mely a könyv, az utazás és a szerző kevésbé vicces oldalát is megmutatja. Hát lássuk is!
Azt mondják, utólag okos az ember, hát, a mi helyzetünkben is igaz a mondás. Sok mindent másképpen tennék, ha újra kellene indulni, de nem bántam meg semmit, sőt… A bürokrácia útvesztője soha nem látott kalandok elé állított bennünket, ami teljesen más fílinget adott az utazásnak. A társam nevében is nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a mérleg serpenyője bizony sokszor a mentális helytállásunk javára billent.
Ázsiában nem csupán a fizikális része nehéz az útnak, ott minden máshogy működik, ezért agyilag is nagyon ott kell lenni. Ázsia olyan, mint egy veteránautó, nem olyan modern, nem olyan praktikus, de van benne valami megfoghatatlan báj, kecsesség, egyediség. Európában nincsenek papírgondok, vannak utak, steril az egész, csak a tekeréssel kell törődni. Ez az, ami Ázsiában éppen az ellenkezője, ezért hitelesebb minden megtett kilométer, és az ember meg tud becsülni néhány négyzetméter aszfaltot is.
A nomád emberek barátsága, segítőkészsége, vendégszeretete, életvitele, gasztronómiája örökre megfertőzött.
Ой, благодарю.