Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza

Stúdiófelvétel a Jammytől

Talán sokan nem is tudják, a zenekar, amely ma Jammy néven szórakoztatja Orosháza és a környező települések közönségét, nem ezzel a névvel kezdte pályafutását. Még valamikor a Petőfi Művelődési Központ által szervezett I. retro fesztivál idején, azaz 2006-ban mutatkozott be az együttes Délibáb néven a maitól teljesen eltérő felállással. Abból a csapatból két muzsikus maradt meg, az alapító Leszkó Róbert és Szűcs András. Előbbivel és a zenekar jelenlegi dobosával Berta Péterrel beszélgettem a csapat mai életéről, aktualitásairól.

Törköly József: – Tudjuk, egy zenekar életében nem az emlékek megőrzése a legfontosabb feladat, hanem a zenélés. Mégis arra kérlek benneteket, bemutatkozásképpen foglaljátok össze röviden a zenekar eddigi történetét.

Leszkó Róbert: – Az együttes Délibáb néven alakult 2006-ban. A Délibábról mindenkinek a folklór jutott eszébe, pedig mi csak azért választottuk, mert jól hangzott. Az idők során többen megfordultak a zenekarban, csak a dobosok közül játszott nálunk Szabó Géza, Nagy Lajos, Szűcs Gergely is. Egy időben dolgozott velünk billentyűs hangszeren Laszli Attila, Kulcsár József, illetve trombitán Csernai Gábor. Az induláskor leányom Leszkó Hédi énekelt velünk, a közelmúltban pedig egy ideig Medvegy-Andelic Marija állt az énekes mikrofonja mögött.

T. J. – Hogyan lett a Délibábból Jammy?

L. R. – Ahogy említettük, sokan megfordultak a zenekarban és többször megesett, hogy mire kinyomtattuk a plakátot egy-egy koncert előtt, elment a zenekarból valaki. Úgy tűnt a Délibáb név nem sok szerencsét hoz nekünk.

Berta Péter: – A névváltozásról mi a zenekar tagjai is egyszer útközben értesültünk. Ültünk a buszban mentünk Szegedre, s Robi egyszer csak mondta: „Ja, hogy most már egyébként nem Délibáb vagyunk, hanem Jammy, és ezen a néven is fogunk bemutatkozni a tv-ben”. És akkor mi mondtuk hogy, hát, akkor jó.

T. J. – A zenekarok általában nem igazán szeretik, ha zenéjüket besorolják valamely kategóriába. Mégis, hogyan jellemeznétek a zenekar stílusát? Milyen zenét játszotok?

B. P. – Stílus szerint nehéz behatárolni.

L. R. – Szerintem funky. Alapvetően sok olyan feldolgozást játszunk, melyeknek az eredetije más stílusban készült. Mi úgy dolgozzuk fel e dalokat, hogy a funkyra jellemző ritmusképleteket és az eredetitől eltérő harmóniákat alkalmazunk, ettől alapvetően megváltozik a szám jellege. Ugyanakkor van egy-két saját dalunk – például a Gyere velem című –, mely inkább latinos hangvételű.

B. P. – A kompozíciók ilyen megformálásában általában Robi elképzeléseit követjük, de mindeközben mindenki hozzáteszi a saját egyéniségét a számokhoz.

T. J. – Robi! Honnan jött neked ez a funky őrület?

L. R. – Annak idején a First együttessel kifejezetten rock alapokra épülő party vonalat képviseltünk. Egy idő után úgy éreztem gitárosként ebben nincs fejlődési lehetőség. Így a Firstből kiléptem, közben Szabó Gézától kaptam egy CD-t, melyen Greg Howe, Denis Chambers és Victor Wooten játszott. Amikor ezt meghallgattuk Szűcs Bandival, akkor döntöttünk úgy, hogy mi is hasonlót muzsikát szeretnénk játszani.

T. J. – Az amatőr könnyűzenei mozgalom szereplőit elsősorban az önkifejezés vágya jellemzi, illetve hogy a zenét hobbiként, saját maguk és mások örömére művelik. Nálatok is ez a helyzet?

B. P. – Elsősorban egyelőre hobbi. Én személy szerint fejlődni szeretnék, elmenni néha a földgolyó más vidékeire is zenélni. Ezenkívül szeretném, ha valami olyasmit is csinálna a zenekar, ami megmarad, tehát jó lenne valami maradandót alkotni, amit fel tudunk mutatni. A közelmúltban készült felvétel is ilyen. De az sem lenne rossz, ha a rádió játszaná néhány dalunkat.

L. R. – Részemről kimondottan hobbi. Ugyanakkor valamilyen belső kényszer is hajt, hogy amit leteszünk az asztalra az vállalható legyen. Nem azért, hogy más azt mondja rá, ez jó. Hanem, hogy én úgy érezzem, ezzel elégedett vagyok. Ha valami nem megy, akár otthon gyakorlás közben, akár próbán, azt nehezen viselem, és persze addig dolgozom, dolgozunk vele, amíg meg nem oldjuk.
A másik pedig, hogy én csak azt tudom játszani, amit örömmel játszok. Nem szívesen veszek részt olyasmiben, ami nem áll közel hozzám, még akkor sem ha pénz van benne. Ha például a funky eladható, akkor rendben van, de ha nem, akkor nem fogok elkezdeni Republicot játszani.

T. J. – Mennyire sűrű a programotok, mennyit koncerteztek egy évben?

B. P. – Nagyjából 10-15 koncertet adunk egy évben. 2016-ban szerepeltünk a Sör-Virsli Fesztiválon Gyopároson, Nagybánhegyesen a Paprikafesztiválon, májusban hazai környezetben a rendezvénytéren a Trio a lá Kodály formáció előtt.

L. R. – Többször hallhatott a közönség bennünket a Gelis Sörözőben is, de ott voltunk a Wesley iskola nyári partiján is.

T. J. – A zenekar a közelmúltban stúdiófelvételt készített. Mit lehet erről tudni?

B. P. – Két saját számot rögzítettünk a múlt évben nyár végén Szegeden a Black Hole Sound stúdióban. A Balzsamos éjszakák és a Valami itt bent című számoknak a zenéjét és a szövegét is Robi írta. A felvételek elkészültek, a dalok levédetése van még hátra. Ez tulajdonképpen néhány adminisztratív teendővel jár, ha ez megvan, tavasszal publikálva lesz az anyag.

L. R. – A felvett dalokhoz videoklipet is készítünk, ez várhatóan nyáron jelenik majd meg. S még annyit elárulhatunk, idén is szeretnénk majd két számot rögzíteni.

T. J. – Kívánunk mindehhez sok sikert a Jammy együttesnek!

A zenekar elérhető a Facebookon, és több videó formájában a Youtube-on is.