"Táncolni kell Uram, a zene majd csak megjön valahonnan…"
Közmunkaprogram, könyvtári digitalizálás – ez volt a legutóbbi KIT Hírlevél egyik cikkjének témája, és a hozzáfűzött megjegyzésben Mikulás Gábor felvetette, hogy talán a könyvtári dokumentumokig is eljutnak majd a munkanélküliek.
Ez nálunk már megvalósult, könyvtárunk helyismereti állományát közmunkások digitalizálják 2009 májusa óta, tehát gyakorlatilag a közmunkaprogram kezdete óta.
A helyismereti dokumentumok digitalizálásának szükségszerűsége nem újkeletű probléma, régóta tudjuk, hogy nagyon fontos a könyvtári munkában (állományvédelmi és tájékoztatási szempontból egyaránt). A megvalósulása azonban gyakorlati problémákba ütközött, ezek a szokásosak (humánerőforrás leterheltsége, eszköz- és szoftverhiány, stb.). A közmunkaprogram a létszámgondokon ugyan enyhített, azonban ez önmagában kevés, lásd az előbb felsoroltakat, illetve a közmunkások betanítása, a munkájuk ellenőrzése szintén könyvtárosi feladat, tehát a meglévő akadályokhoz újabbak társulhatnak.
Kicsit hosszan magyarázkodtam, de akkor most elmondom, hogyan működik mégis.
Adva van egy civil szervezet, amely részt vesz a közmunkaprogramban, tevékenységéből adódóan jellemzően kampánymunkák elvégzésére volt szükség a plusz létszámra. A folyamatos munkavégzés biztosítására, illetve, hogy megfeleljenek az elvárt céloknak (konkrét eredmények elérése, hasznos munka megszervezése, a munka világába történő visszavezetés) ötleteket vártak.
És itt jött a könyvtár: nekünk nem fontos, hogy a digitalizálás máról-holnapra készen legyen, így a felszabaduló munkaidőben történhet a könyvtári dokumentumok digitalizálása, az egyesület programjához alkalmazkodva.
Létrejött a megállapodás a civil szervezet és a könyvtár között a kulturális javak védelméről és elkezdődött a munka.
Az egyesületnek volt megfelelő gépparkja, a közmunka-projekt vezetője vállalta, hogy a közmunkásokat megtanítja a szükséges eszközök, szoftverek használatára – később kiderült, hogy sikerrel, hiszen az elmúlt évben három ember talált magának munkát az egyesületnél elsajátított ismereteket hasznosítva, az egyesülettől kapott referenciával. Tehát a helyismereti dokumentumok digitalizálásának e módja hosszabb távú társadalmi haszonnal bír a projektben résztvevő mindhárom fél számára.
És hogy jön ide Zorba, a görög? Még valamikor nagyon régen, egy beadandó dolgozatomnak adtam ezt a címet, azt hiszem, a könyvtári tájékoztatás, információ-szolgáltatás megújításának lehetőségeiről kellett írni. És ez lett az én könyvtárosi mottóm, hiszen többször kezdtem-kezdtünk neki ebben a szellemben valami újnak: 1999-ben a Köz-Pont Információs szoba és szolgáltatásai, és például a könyvtári blog is így indult: gyakorlatilag egy ötlet, nulla háttérrel, hozzá a meggyőződés, hogy szakmailag jó és kikerülhetetlen végigvinni egy-egy ötletet, hát csináljuk…Ez a digitalizálós programunk is ilyesmi: személyes ismeretségből indult, nem agyaltunk szerzői jogokon, hiszen mi állományt védünk és archiválunk az utókornak, nyilvánosságra természetesen akkor kerülnek csak a dokumentumok, ha majd minden szükséges háttérmunkát elvégzünk. Szóval, elkezdtünk táncolni, a zene pedig majd csak megjön valahonnan …
Vélemény, hozzászólás?