Zabhegyező, meg minden
Másodszor olvastam ki a Zabhegyezőt, de nem ez az érdekes, mivel nagyon jó, nem vicc, hanem mert fura, hogy annak idején nem tűnt fel, a könyvet 1951-ben írta Salinger. Ha azt kérded, és akkor mi van, akkor te még nem olvastad. Egyszerűen képtelenség, hogy ilyen halál laza, eszméletlen jó stílusban írhatott valaki több mint ötven éve. Persze lehetne – és legyen is – a stílus dicséretének címzettje a fordító, Gyepes Judit is, az alapkiadás magyar nyelven 1964-ben jelent meg, most komolyan, az is mikor volt már?
Annyira jó és időtálló a nyelvezet, hogy simán elhinné bárki, ez egy mai regény. Vagy inkább egy blog, összerakva könyvvé. Nem véletlen, hogy Holden Caulfield még mindig egyike a legnépszerűbb regényhősöknek, mert bár kiszámíthatatlan és őrült, de messze a legőszintébb fazon az egész világirodalomban.
Azt hiszem, Pop, csajok, satöbbi mellett a Zabhegyező az én másik Nagy könyvem, tízes ez is, naná. Olvasd el, tényleg.
Ma is vannak begyepes emberek, így régebben is lehettek lazák.Sztem nem kor függő.
Meg ha akkor nem lettek volna akik elindítják ezt a laza vonalat (avval, hogy maguk is azok), ma is gyepes lenne a világfelfogás.Mármint, nem a semmiből lettünk, ilyen kegyetlenül lazák (és jó fejek).