Egy hét
Nos, drága kedves olvasó… eltelt az első hét a költözés óta, s miután hét közben tökre lefoglalt az ezmegaz mindannyiunkat, így vasárnap próbálom összefoglalni, meddig jutottunk az első öt napon.
Önző dolognak tűnik, mégis a magam portájával kezdem, mert arról tudok a legbiztosabban nyilatkozni. A KözPont – a számítógépes rész – költözésre kész. Az eddig ott megtalálható folyóiratokat összerendeztem, néhány kacatot dobozoltam, és az edigi három könyvespolcból egyre sűrítettem a könyveket; az új KözPontba ennyi könyv fér majd el. Természetesen a többit se ajánljuk fel az első erre járó papírgyűjtőnek, csupán módosítottam az állományát, azaz ezentúl az összes számítástechnikával, valamint marketinggel és vállalkozásokkal kapcsolatos könyvet egy helyen, a szabadpolcos szakirodalomnál találhatjátok majd meg. Ezeket be is soroltuk, sőt, a színcsíkokat (szigetelőszalag a könyv gerincén) is leszedegettem, ez volt a legocsmányabb része a munkának. A KözPontban maradtak az Európai Unióval kapcsolatos könyvek (ez lesz, illetve marad az ún. EU-sarok) valamint néhány kézikönyv, melyek a gyors tájékoztatásban nyújthatnak segítséget.
A folyóiratok egyébként már mind költözésre készen, összekötve várják az utazást, kollégáim az összes újságot sorba szedték, a frissek pedig már eleve a gyerekkönyvtárba kerülnek. Tehát – tudom, mondtam már, de nem árt hangsúlyozni – amennyiben napilapot, magazinokat akarsz olvasni, arra már most is van lehetőség a gyermekkönyvtárban (művház, első emelet).Az egyik nap képével már utaltam rá, leveleket is kézbesítettem a héten. Komolyan, Lénát megszégyenítő mennyiségű kilométert letekertem. Jövő hét péntekre Kodály-estet szerveztünk néhány más intézménnyel a Petőfi Művelődési Központban, majd a hét elején a blogra is kitesszük a meghívó szövegét és a plakátot. Szóval nyomtattunk jó néhány meghívót, azokat vittem házhoz. Mások e-mailben kapták meg, ha valaki se így, se úgy, de szeretne, örömmel küldök meghívót, csak adjon meg egy e-mail címet.
A legjelentősebb munka a héten az olvasótermi állomány módosítása volt. Ilyen szempontból kapóra jött a költözés, hiszen már régóta időszerű lett volna kezdeni valamit az olvasóteremben felhalmozódott zárt anyaggal. Most átválogattuk a teljes állományrészt, és azokat a könyveket tartottuk csak bent, melyek valóban kézikönyvek, illetve azokat, melyekből legalább egy kötetet a nagy igény miatt célszerű helyben használatra megtartani (főiskolai, egyetemi kötelező irodalom). Érdekes, az olvasóterem még így is komoly gyűjtemény maradt, ugyanakkor felszabadult – azaz kölcsönözhetővé vált – rengeteg könyv. Ezzel persze lavinát indítottunk el, ami valószínűleg még a jövő heti munkánkat is maga alá temeti. Merthogy amit az olvasóteremből leválogattunk, azt a kölcsönözhető részbe (szakirodalmi rész és családi könyvtár) soroltuk be. Így viszont ezek az állományok duzzadtak úgy fel, hogy nem férnének a polcon, csak úgy, ha most azokból is leválogatjuk azokat a köteteket, melyek már legalább öt éve senkinél sem voltak kikölcsönözve. Sajnos sok ilyen könyv van. Ezeket tehát most le kell szedni, és majd be kell őket sorolni a raktárba. (Jelzem: ez nem csak annyi, hogy innen átpakolom oda; hála a számítógépes nyilvántartásnak, minden egyes könyvet a gépben is módosítani kell állományrész és kölcsönözhetőség tekintetében). Az pedig egy újabb kérdést vet fel, hogy mi lesz, ha a raktárba sem férnek el a könyvek. A jövő héten alighanem ez is kiderül.
Egyelőre tehát itt tartunk. A nap képe továbbra is beszámol majd egy-egy pillanatról, és persze a blogunkon is igyekszünk tájékoztatni benneteket mindenről, ami velünk történik.
Elvégre pont ezért van ez a blog.
Vélemény, hozzászólás?