Betonvirágtartók
Szerencsétlen betonvirágtartók élete a könyvtár előtt egy folyamatos szívás. Egyfelől üresen csúnyák, így telente csak egy újabb bús lökést kap az ember a depresszió felé, ha véletlenül rápillant. De ezen még túl lehet lépni, elvégre jön a tavasz, náluk meg már amúgy is alapállapot az esztétika hiánya, úgy vagyunk ezzel, mint Sváby András mosolyával – volt idő hozzászokni.
Csakhogy ez még nem elég. Míg másnak a hétvége a pihenésé, addig hőseink, a betonvirágtartók a péntek és szombat éjjeleket utálhatják a legjobban. A közeli kocsmából másik közeli kocsmába tartó k*rvaerős gyerekek sokszor vetik neki magukat a betonvirágtartóknak, és néha kiderül: együtt tényleg k*rvaerősek. Arrébb rakják. Felborítják. Megdöntik. És a városgazdálkodás munkagépe kell aztán hozzá, hogy visszategyék a helyére.
És akkor itt van a legfrissebb bizonyíték, hogy milyen sz*r is betonvirágtartónak lenni: a hétvégén majdnem az összes virágot kilopták belőlük. Szokott ilyen lenni. Aztán néhány napra rá újra feltöltötték, de mára már megint megfogyatkozott, és nem leszek meglepve, ha holnap még kevesebb lesz belőle.
Tettes nincs, tanulság is max annyi: aki a virágot szereti, még lehet nagyon rossz, mi több, bunkó ember is.
Én már ott leragadnék, hogy betonból vagyok. A beton állítólag porcelán típusú anyag.