Olvastátok? Kiss Ottó gyulai író, költő József Attila-díjat kapott a hétvégén! Igen, csak most… Sok mindent írhatnánk örömünkben, külön is kiemelve Ottó tehetségét, mókás gyerekverseit, nagyon szimpatikus jellemét, és persze pótolhatatlan közreműködését a játékban (amit meg is erősített a napokban, de erről majd a játék március 25-i szülinapján úgyis írunk bővebben), ám olyan szépen úgyse […]
Elolvasom az egész cikket! József Attila-díj Kiss OttónakHipp-hipp-hurrá! Hét éve adták ki először, és mindeddig utoljára Kiss Ottó Csillagszedő Márió című verses mesekönyvét, ami óriási siker volt: 2002-ben az Év gyermekkönyvének választották, azóta pedig több nyelvre is lefordították. És persze elkapkodták mind, az utolsó példányig. A Márió a gyulai költő/író védjegyévé vált, és noha azóta is jelentek meg sikeres könyvei – az […]
Elolvasom az egész cikket! Csillagszedő 2.0„A Terri mostanában nagyon beteg. / És ráadásul valami külföldi betegsége van. / Az állatorvos azt mondta, hogy diagnózis. / És ez most már biztos.” – K. O. 45 lenne? Hogy ez a Skype miket nem mond. De utánanéztem, és tényleg: kitűnő gyulai barátunk, a Bárka szerkesztője, a Márió és Emese versek miatt a kicsik […]
Elolvasom az egész cikket! Kiss Ottó 45Az élet írja a legjobb sztorikat, na ugye. Mert így van ez a játékunkkal is, a Veszíts el egy könyvet!-tel. Kiss Ottó regényének különös útjára gondolok most. A Javrik könyve volt az első olyan dedikált könyv, amit megkaptunk, hogy majd elveszíthessük. Kiss Ottó már akkor bizalmat szavazott az egész ötletnek, amikor még sejteni sem lehetett, […]
Elolvasom az egész cikket! Javrik könyveKiss Ottó meseregényét, A terepasztal lovagjai-t csupán a szerző iránti tiszteletből vettem kézbe, s végül olvastam el, hiszen tudtam, nem kimondottan tartozom a könyv célkorosztályába (amit én úgy 6-8 év körül határoznék meg). Így aztán nyilván értékelnem sem nekem kell, viszont hozzáteszem, bizonyos részein még én is nagyon jókat mosolyogtam a mesének. Ezek a részek […]
Elolvasom az egész cikket! Nevető nevek„Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.” Tökéletesen azonosulni tudok a Zabhegyező Holdenjével, Nick Hornbyt például minden regénye után kedvem lett volna tárcsázni, csak hogy megmondjam neki, mennyire jót írt már megint. Az […]
Elolvasom az egész cikket! Lovaglegény