Ezt olvastam – Fejős Éva: Hotel Bali
Már most leszögezem, hogy nem igazán szeretem a könnyed, romantikus-rózsaszínes, csajos-habcsókos regényeket. Azt is leszögezem, hogy mindenki azt olvas, amit akar – most, hogy végre megszabadultam a kötelező olvasmányhegyeimtől, én is, hurrá! Így a kezembe akadt eme könyv is.
Eléggé kritikus szemmel olvastam, talán túlságosan is, szántszándékkal kerestem benne a hibákat, helyesírásit is, meg mást is. Maga a sztori nem rossz („négy barátnő, akiknek a közös múltja titkot rejt”), néhol bonyolódnak az események, néhol sekélyes, néhol tudományos, néhol a hosszú-hosszú belső vívódás, lelkizés miatt elnehezültek a pilláim, de megráztam magam és folytattam.
A szerző a mindennapi és életszerű, a női élettel együtt járó konfliktusokra mutat megoldásokat egy érdekes történetbe ágyazva. De némely részeknél elgondolkodtam: csakugyan ilyenek lennénk, mi nők? Lehet, de az biztos, hogy ez nem egy unisex könyv, komolyan nem.
Egyébként 3 óra. (Nyugodtan lemérhetik: Orosháza-Szeged retúr, plusz egy óra a váróteremben, örök hála ezért a vasúttársaságnak). Ennyi kellett, hogy kiolvassam. Mondom, a sztori jó. A célnak megfelel, a folytatást pedig egy SZTK-s rendelés folyosójára vagy egy újabb vonatozásra meghagyom.
Vélemény, hozzászólás?