Négy hét
Költözünk. De most már tényleg. Hétfőn megragadtuk a kölcsönzőpultot, és szétkaptuk. És át is vittük. Egy csomó más bútorral, és ami nem elhanyagolható tény, egy csomó – az összes családi könyvtárba tartozó – könyvvel együtt. Segítségünk persze volt, közmunkások, akik között volt, aki lelkesen, más visszafogottabban vett rész a munkában, de a lényeg, hogy segítettek (ők ketten – bal szél, jobb szél – különösen). A kölcsönzőpult beállítása igen sok időt és ideget felemésztett, ugyanis jó néhány variációt kipróbáltunk, mire a véglegesnek hitt helyén összeszereltük. Lőjenek le a feministák, akkor is ide szúrom: az asszony ingatag. Merthogy onnan is átkerült máshová, és bohó ember lennék, ha azt hinném, most tényleg a végleges helyén van. ;)
Csodás hír nekünk könyvtárosoknak: a raktár kész van! (basszus, ha ezt elkiabáltam, az fájni fog). Persze a raktár marad egyelőre ott, ahol van, de azon belül is lázas munka folyt (ilyen vidám környezetben). A leselejtezendő könyveket kellett módosítani a gépben, egyúttal selejtjegyzéket is készítve. Nem egy nagy fizikai megterhelés, de hihetetlenül monoton. Kifejezetten jót tett utána az a kis testmozgás, amikor a fél szakirodalmat lehordtuk az emeletről a földszintre szerda délután. :)
Néhányan felmosónyelet, rongyokat és mosószert ragadtak, majd felmosták párszor az egész leendő könyvtárat, valamint kifényesítették az ablakokat. Nagy meló volt, hiszen a felújítás minden pora ott volt még a padlón. Nem hagyták ki a KözPont termét sem, külön köszönet érte. A bútorok egy jelentős része már a művházban van, de jó sokat kell még átvinni a jövő héten is. Könyvről nem is beszélve: a szabadpolcos szakirodalom, és az olvasótermi anyag még a régi helyen van.
Viszont a zenei könyvtárnak már majdnem minden tartozékát átvittük, a családi könyvtár pedig már szinte teljesen kész van. Néhány virág kell még oda, meg persze egy-két gép. De a könyvek már a polcon vannak.