Ópusztaszer, szerét ejtve
A tegnapi – múzeummal közösen szervezett, amúgy hagyományosnak nevezhető – szakmai napunk helyszíne Ópusztaszer volt. Szép park, érdekes helyek, Feszty-körkép, hideg idő, jó hangulat – nem ragoznám túl a dolog azon részét, ami nem lenne több közhelyekkel zsúfolt beszámolónál. Mivel most páros év volt (vagy páratlan, félig üres, félig teli) most elsősorban a muzeológus kollégák tehettek szert szakmai tapasztalatokra (nem úgy, mint pl. tavaly Aradon), ám szerencsére Ópusztaszer olyan bivaly nagy, hogy végül nem csak lelkes látogatók lehettünk, hanem értő érdeklődők is.
A skanzenre gondolok most, és ott is leginkább a tanyasi iskolára és a Barackosi olvasókör még megmentett részeire. Mi majd mindannyian Hajdu Géza bácsinál tanultunk az olvasókörökről (apropó, az emlékparkban bóklászva találkoztunk a lányával, Barátné dr. Hajdu Ágnessel is, aki ugyancsak nem szorul bemutatásra a könyvtárosoknak). Szóval Géza bácsi rendesen megfertőzött bennünket az olvasókörök iránti élénk érdeklődéssel, ráadásul Jocó és én még otthon is érezhettük magunkat abban az olvasókörben, lévén hogy Barackos tulajdonképpen annak a Kardoskútnak a része, melyet mindketten szülőfalunknak vallhatunk. Arról nem is beszélve, hogy a frissen megjelent Mert a szívnek teljességéből szól a száj című kötetben éppen a Barackosi olvasókörről jelent meg tanulmányom (erről a könyvről remélem lesz post hamarosan, de most még csak átlapozni volt időm).
Úgyhogy háttérismerettel már rendelkeztünk, de speciel én most láttam először a maga teljes valójában, milyen is lehetett pontosan a kör elrendezése. Az épület természetesen nem ugyanaz, mint ami Barackoson állt, ám annak hű mása, és a berendezési tárgyak egy része is onnan került át Ópusztaszerre. Némi csalódást jelentett, hogy jóval kevesebb ilyen tárgy volt az épületben, mint hittem, mert mint kiderült, jó néhány átkerült a hódmezővásárhelyi múzeumba, és ide már azoknak is csupán a másolatai kerülnek majd vissza, majd valamikor.
(Egyébként meg kell, hogy mondjam: kissé meg vagyok zavarodva, ugyanis Ópusztaszer honlapján Pusztafeketehalmi Olvasóegyletről írnak, holott a mi idegenvezetőnk, Törőcsik István világosan elmondta, hogy ez a Barackosi olvasókör. Mi több, a kardoskúti visszaemlékezők is ezt tartják a Barackosi kör másának, de akkor ez a honlap miről ír?)
Azért természetesen készítettem néhány fotót, ha már akkor nem tudtam ezt megtenni, amikor a tanulmányt írtam. (Huhh, ha már itt tartunk… khm, szóval történt némi malőr is a nap folyamán, ami a nevemhez fűződik: két laza mozdulattal sikerült közel száz, már tárolt fotót törölnöm a gépről. Mentség semmi, nagyon béna voltam, bocsesz, de legalább lett hely újabb száz fotó készítésére :))
Egyébként ez az én szubjektív élménybeszámolóm volt, remélem más is mesél majd itt. Szóval most néhány fénykép következik.
Ez a Feszty-körképnek is helyt adó épület. Bent tilos volt fotózni.
Ez már benti kép, itt éppen egy történelmi kiállítást veszünk szemügyre. A kiállított tárgyakhoz legközelebb idegenvezetőnk, Törőcsik István.
Őt Tiszának hívják, az egyik tanya élő kiállítási anyaga, amúgy meg majdnem megkóstolta Jocót.
Verik a nőt. Főbb szerepekben Petrovszki Mária könyvtáros és Törőcsik István „tanító úr”. A tanyasi iskolában igény esetén teljes 45 percet tanulhatnak a gyerekek múlt századi hangulatban. Nekünk ebből csak a körmös jutott.
A Barackosi olvasókör elölnézetből. Tetszetős.
Az olvasókör nagyterme belülről (bemenni nem volt szabad). Fel nem foghatom, hogy ilyen kis helyen miképp lehetett nagy bálakat és műkedvelő színi előadásokat megtartani.
Állítólag ez a Kossuth-kép tényleg a Barackosi olvasókör falán ékeskedett.
Az olvasókör hátulnézetben.
Lehetett tekézni is. Akkor is és most is.
Vélemény, hozzászólás?