A keleti vég gyermeke – Új album Arany Mátétól

Egy évvel ezelőtt készült el Arany Máté első önálló albuma „Arany Máté – Unplugged” címmel. A debütáló anyagról akkor mi is írtunk. Most itt az újabb lemez, ez a beszédes „Arany Máté – A keleti vég gyermeke” címet viseli. S hogy milyen apropóból, hogyan született meg a lemez, erről kérdeztük a fiatal zenészt.

Törköly József: – Könyvtárunk nem először ír rólad, hiszen egy bemutatkozó írást követően, az első albumodról is hírt adtunk, most pedig egy újabb anyaggal jelentkeztél. Mielőtt erről mesélnél, mondj néhány szót magadról, mi van veled mostanság, hogy telnek napjaid?

Arany Máté: – Életemet tulajdonképpen teljesen kitölti a zene. 2018 nyár végén megalakítottam az Arany Máté Zenekart, ez egy friss társaság Králik Beáta gitárossal, Csabai Sándor basszusgitárossal és Vass Csaba dobossal. Ennek a formációnak van egy Matt Sabbath nevű triós verziója is, mely Black Sabbath feldolgozásokat játszik. De – ahogyan a korábbi interjúkban már beszéltünk róla – zenélek a körtöstarcsai East End, illetve a békéscsabai Waste of Skin zenekarokban is. A Hellcome zenekarral dobost kerestünk Kisdi Endi kilépése után, de nem találtunk. Inaktív a zenekar, nem vagyunk egymással haragban, sőt Farkas Petivel és Endivel szoktunk is néha zenélni.

T. J. – A legutóbbi interjú idején még a kőbányai suliban tanultál.

A. M. – Kőbányát tavaly júniusban befejeztem, most Mezőkovácsházán dolgozok gitártanárként a zenesuliban, emellett sokat stúdiózok. A hétköznapjaim egyébként leginkább Békéscsabán telnek.

T. J. – Beszéljünk a lemezről! Az előző „Unplugged” albumod után ez egy klasszikus rock vonalon mozgó erőteljesebb anyag. Milyen cél vezérelt ezzel az albummal? Volt-e valamilyen koncepciód?

A. M. – Az itt megszólaló dalokat elég régen elkezdtem írni, lassan összegyűlt annyi, hogy felrakhassam őket egy lemezre. Az akusztikus vonal mellett a lemezen hallható zenekaros stílust is magaménak érzem. Egyébként egy régi álmom valósult meg azzal, hogy megjelent a „Keleti vég gyermeke” c. album. Koncepció? Talán annyi, hogy szeretném, ha a zeném minél több emberhez eljutna, minél több embert megérintene, s örülnék, ha megismernék ezt a srácot a „keleti végről”.

T. J. – Hogyan jellemeznéd az új albumot?

A. M. – Sokszínű lett. A lágyabb hangvételű lírai számoktól, az igazán kemény bólogatós metálig széles a skála. A zenékkel egy célom volt, hogy ki tudjam fejezni azt, amit üzenni szeretnék. A kiadás után pár hónappal úgy érzem, talán sikerült ezt megvalósítanom. Ugyanakkor két szám erejéig hű maradtam az „Unplugged” akusztikus vonalához is, a „Szárnyaljunk együtt” és a Százszor, százezerszer” című számok felvételénél egy szál gitáron, illetve zongorán játszottam. Az a helyzet, hogy mindkettő én vagyok, s mindkettőt tudom szívvel-lélekkel csinálni. Mások azt mondják, azért szeretnek, mert magamat adom a zenémben. Jó érzés nekem ezt visszahallani. A lemezen énekelek a régi nagyok iránti tiszteletemről, az élet nehézségeiről, örömeiről, és a tenni akarásról.

T. J. – Azt mondtad, az volt a célod, hogy ki tudd fejezni, amit üzenni szeretnél. Mi ez az üzenet? Mit gondolsz a téged körülvevő világról?

A. M. – Ezt elég nehéz röviden elmondani, de próbáljuk meg. Véleményem szerint a mai nemzedéknek sokszor ellehetetlenítik a helyzetét. Ezt a saját bőrömön is érzem. Gondolok itt a gyerekekre, családokra, fiatal párokra, idősekre, de akár a dolgozó tisztességes emberekre is. Egyes problémák húsz vagy negyven évvel ezelőtt is problémák voltak, megoldás sajnos azóta sem született rájuk. Ma nehéz élni. Kijövök az iskolából ilyen vagy olyan gyerekkor után, és vár az a bizonyos nagybetűs élet, amiről amúgy is azt rebesgetik, nem habostorta. Mit is mondhatnék, nem tanítottak meg az iskolában motiváltnak lenni, nem tanítottak meg arra, hogy hogyan ismerjem fel a jó és a rossz tulajdonságaimat, hogy majd eszerint találjak választ a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre. Bár az igaz, hogy ebben nekem hatalmas segítség volt a zene és a gitárom. Az a sok-sok munka, amit belefektettem a zenémbe, úgy néz ki, most érik be. Szeretném, ha minél többen megismernék a zeném és a nevem, szeretnék ezáltal másoknak is adni magamból. Igen, ma nehéz élni, önismeret és tudatosság kell ahhoz, hogy a boldogságunkkal tudjunk foglalkozni. Én ezt próbálom, valóra váltani az álmaim.

T. J. – Minden dal kivétel nélkül a te szerzeményed?

A. M. – A zenéket nagyrészt én szerzem, a szövegek azonban többes alkotások, így szövegíróként le kell írnunk Tóth Attila, Machó Pál, Fülöp Attila, Kisdi Endre és Sárközi Szabolcs nevét is. Néhány dalnál azonban a szöveg is az enyém. Egyébként a dob kivételével, minden hangszert én játszottam fel.

T. J. – Ebben a műfajban ma nem szokatlan, sőt egyenesen bevett szokás, hogy bizonyos számokhoz klipet is készítenek. Te is készítettél az egyik dalhoz.

A. M. – Igen, a „Rock ‘n’ roll a közös börtön” című számhoz készítettünk Budapesten egy klipet. Életem első ilyen élménye volt. Nagyjából öt-hat órás volt a felvétel, s nagyon jó hangulatban telt a nap. Az anyagot Mester Kristóf vágta és rendezte, Kojnok Dávid rögzítette. Ezúton is nagy köszönet nekik.

T. J. – Tervezel-e lemezbemutató koncertet?

A. M. – „A keleti vég gyermeke” c. album lemezbemutatója 2018. október 13-án volt Békéscsabán. Készül az újabb album is, amelynek nyárra tervezem a bemutatását, mellyel egyúttal megünnepelném a zenei pályán eltöltött tíz évemet.

T. J. – Hol hallgatható meg az album, illetve tekinthető meg a videó?

A. M. – Az album 2018 szeptemberében jelent meg, először szerzői kiadásban lehetett látni, később azonban megkeresett a Kripter Music kiadó, az ő jóvoltukból azóta sok online felületen – Spotify, Google Play, iTunes, Apple Music, Deezer, Amazon – elérhető a lemez. A videoklip a Youtube-on tekinthető meg.

T. J. – Köszönöm a beszélgetést!

február 13, 2019

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.